Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

F1 sztorik

2013.06.16

 

1951-ben a Talbot-Lago kocsik különlegességét az adta, hogy a váltója egyedülállóan csupán 4 fokozatot tudott, de már félautomata (!) volt. A motor teljesítménye jócskán alulmaradt az Alfáé és a Ferrarié mögött, ezért látható hasznát nem vette az elektromos relék villámgyors kapcsolásainak. Az efféle félautomata sebességváltóért csodáltuk 1989-ben a Ferrarikat, mint úttörőket, pedig nincs új a nap alatt.

Hillt majdnem meglincselték

Phil Hill, az első amerikai F1-es világbajnok pályafutása elején, gyomorfekélye ellenére is versenyzett. Az orvosok tanácsára tíz hónapra befeküdt egy klinikára, azért, hogy egészségét megmentsék. Amikor elhagyta a kórházat, minél több versenyen vállalta az indulást, hogy hírnevet szerezzen magának.

A legemlékezetesebb diadalát Messinában aratta. Az éjszakai versenyen a közvilágítás lámpái csak halványan mutatták az irányt a nedves úttesten. A nézők a korláton könyököltek, otthonról hozott székeiken ülve.

Phil Hill a parázsló cigarettavégekhez is viszonyította az út szélességét, és amikor győzelmi révületben leállította privát Ferrariját, a nézők egy csoportja megrohamozta.

Integetve várta őket, de azok hirtelen előrántották a hátuk mögé rejtett kerítésléceket és nekitámadtak. Ott ütötték, ahol érték. Égő cigarettát nyomtak az arcába, mert összetévesztették azzal a versenyzővel, aki hazai kedvencüket leszorította a pályáról. Hillt barátja mentette ki, mikor revolverével a levegőbe lőtt.

Chapman és Tony Vandervall

Még a Lotus térhódítása előtt hírnevet szerzett magának Colin Chapman a Forma-1-ben. Karosszéria-lakatosok és autószerelők után - akik elsősorban saját széllel bélelt ötleteiket valósították meg - ő volt az első "igazi" mérnök a sportban, aki a repüléstan fizikáját vette alapul.

Tony Vanderwall kezdetleges járművét (Vanwall) csupán néhány egyszerű beavatkozással azonnal ütőképessé tette. Ez volt az első bizonyítéka tehetségének.

Amikor Jim Clarkkal megnyerték az 500 mérföldes indianapolisi versenyt, a Lotus kocsi felépítését egy csapásra lemásolták a tengerentúliak. (Chapman épített később gázturbinás kocsit is, mely elegendő "kifutási", tesztelési idő híján sosem forrott ki teljesen. Ezt a megoldást kifejezetten az amerikai versenyekre szánta. A gázturbinás Lotus pár éven belül minden bizonnyal lesöpörte volna az Indy-kocsikat, de erre mégsem kerülhetett sor, időközben a tengerentúlon megváltoztatták az előírásokat.)

Vb-cím - egyetlen körön

Többen vesztettek már el világbajnoki címet az utolsó versenyen, de senki soha olyan közel nem volt egy megkoronázáshoz, mint a repülő skót, Jim Clark.

1963 bajnoka a korona megvédésére készült, ehhez "csupán" nyernie kellett Mexikóvárosban. Október 25-én futották ezt a döntőt, ahol Clark az első kockából indult, hatvannégy körön át fölényesen vezetett, de a futamot 65 körre írták ki.

Az utolsó körben Clark Lotusa leállt. Így Dan Gurney győzött, és a másodiknak célba ért John Surteest (Ferrari), korábbi motorkerékpár bajnokot - avatták világbajnokká. Clark 1963-ban és 1965-ben simán nyert világbajnokságot, ez a 64-es gikszer akadályozta meg, hogy zsinórban három vb-címet szerezzen a Forma-1-ben.

Az 1965. év első versenyét január elsején tartották, Dél-Afrikában. Az időmérő edzést pedig egy nappal korábban, 1964. december 31-én. (Tehát az előző évben.) Vajon miféle szilvesztere lehetett a versenyzőknek? Egészen biztosan alkoholmentes. A nagy sietség, a megmagyarázhatatlan újévnapi verseny után egy hatalmas szünetet iktattak be, csaknem 5 hónaposat. A második futamot ugyanis csak május 30-án rendezték meg, Monacóban. Az emlegetett idénynyitó dél-afrikai verseny arról nevezetes még, hogy itt állt rajthoz először egy ismeretlen skót fiatalember: Jackie Stewart.

1974: Égés a bemutatón

A Ferrari november 25-re nyílt napot hirdetett meg két gyárában Fioranóban és Maranellóban. Ott volt mindenki, aki a szakmában csak valamit is ad magára, illetve tv vagy autósport szakértőnek számít. Enzo Ferrari keresztes lovagokra emlékeztető komolysággal és udvariassággal köszöntötte a megjelenteket, és ismertette a programot. Az első pont szerint Niki Lauda a maranellói próbapályán három versenykört fut úgy, hogy autójára tv-kamerát szerelnek. A második pont szerint Clay Regazzoni mutat be egy sor nehéz kanyarvételt, miközben egy kísérő kocsiból lehet filmezni. A harmadik pont egy szerelési bemutató lesz a boxoknál.

Lauda műsora lement, viszont: 1. Regazzoni sebességváltója beragadt, és kocsija kiperdült a kanyarban. 2. A kísérőkocsi sofőrje tolatás közben összetörte az egyik vendég Porschéjét. 3. A szerelési demonstráció közben egy húszliteres olajtartály tartalma a Commandatore nadrágjára ömlött. Lauda nézte egy darabig a kővé meredt társulatot, majd a fotósok össztüzében meghajolt és körbemutatott: "Íme uraim, így dolgozunk mi. Ezért nem mi nyertük a világbajnokságot, ezért nyerte meg a McLaren és Emerson Fittipaldi."

1976: Anomália a Brit Nagydíjon

Az eredeti rajt után egy karambolban a hazaiak kedvence, James Hunt (McLaren) sem tudott már eljutni a depóig. (A szabályok értelmében csak azok a résztvevők indulhattak a megismételt rajtnál, akik a baleset után még mozgásban voltak). A műszaki mentők és pályabírók zavartan viselkedtek, alig tudták megtisztítani a pályát. A bizonytalanság átragadt a nézőkre is. A kétségbeesett szurkolók kórusban kedvencük, Hunt nevét kezdték kántálni, attól kellett tartani, hogy betörnek a pályára, és meghiúsítják a rendezvényt.

Akár nézői nyomásra, akár a bírók szemhunyása folytán (ez ma már kideríthetetlen) Hunt a tartalékautójába pattant, ott volt az ismételt rajtnál, és a közönség óhaja szerint megnyerte a versenyt, 52 másodperccel verte meg Laudát. A nézők örömittasan indulhattak hazafelé.

Három csapat még aznap óvást nyújtott be, és a sporthatóság a zöld asztal mellől napokkal később, már bátran diszkvalifikálta Huntot. Érdekes, hogy a káosz leple alatt csalafintán autót cserélt még Clay Regazzoni (Ferrari) és Jacques Laffite (Ligier), az erről készült amatőr fotók bizonyítottak. Természetesen őket is kizárták.

1977: A Goodyear titkos ügynökei

Carlos Reutemann lelkiismeretesen nyúzta a Ferrari gumiabroncsait a titkos teszteken, a Goodyear ipari kémjei azonban leleplezték. Gyanújuk beigazolódott, a maranellói istálló - megszegve a Goodyearral kötött szerződését - a Michelin szuperkönnyű gumijait tesztelte. A kémek elégedetten tértek vissza a Goodyear főhadiszállására, grafikonokkal, fotókkal. A főnök mégis dühöngött: "Mondják, mit csináltak Európában? Callgirl hálózatot üzemeltetnek? A konkurencia elkészítette gumiját, ami sajnos nagyon is jó!"

Majd az elképedt kémek elé dobta az újságot, melyen Reutemann és Villeneuve autóján jól látszódott a Michelin felirat. "Egy választásuk maradt. Még a Japán Nagydíj hátra van. Csináljanak valamit!"

A Fuji-hegy lábánál beindult a gépezet. Amikor Villeneuve előzni akarta Petersont, a Ferrari kormányzott kerekéből hirtelen elszökött a levegő, a kanadai kezéből kicsavarodott a kormány, autója ráugratott a fékezést megkezdő Peterson Tyrrelljére, és annak hátsó kereke a levegőbe hajította. Villeneuve csodával határos módon maradt életben, hátborzongató légibemutatója után, de voltak civil áldozatok. Reutemann nem állt fel a dobogóra. "Rohannom kell, nyomomban a maffia!"

Amikor 1968-ban Clark meghalt (feltehetően gumidefekt miatt), Rindt kérdőre vonta barátját, egy gumiszakértőt, hogyan történhetett ilyen, és ezt a választ kapta:" Nézd Joki, ez háború, ti pedig katonák vagytok, és minden háborúban vannak vesztesek, áldozatok". Majd látva, hogy az osztrák pilóta elégedetlen e magyarázattal, hozzátette: "Különben is, ti mindig csak gyorsabbak akartok lenni, és sosem biztonságosabbak!"

A történet pikantériája, hogy a sokáig oknyomozást végző Rindt maga is egy gumihiba következtében vesztette életét 1970-ben, Monzában.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.