Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A szám, ami tabu.

2013.06.16

Az autósport történelmében (bár minden bizonnyal puszta véletlen, ettől függetlenül tény) bizony nem egy versenyzőnek okozott végzetes szerencsétlenséget a 13-as rajtszám.

1925-ben a Francia Automobil Club által szervezett San Sebastian Grand Prix-n 13-as rajtszámmal induló Paul Torchy  nem tudta befejezni a futamot, mert egy fának csapódott. Lábadozása után újra versenyautóba ült ugyanezzel a rajtszámmal, ám ezúttal nem volt szerencséje. Paul Torchy autója felborult, és a versenyző nem élte túl a szerencsétlen esetet. A következő évben Giulio Masetti szintén 13-as rajtszámú versenyautójában szenvedett halálos balesetet Szicíliában, a Targa Florio versenyen, amikor egy töltésnek ütközve felborult. Mindketten egy francia gyári alakulat, a Delage versenyzői voltak.

0pt.jpeg

A Formula-1-ben három alkalommal jelent meg a 13-as rajtszám: 1953-ban a Német Nagydíjon Mauritz von Strachwitz-nek, 1963-ban a Mexikói Nagydíjon egy hazai versenyzőnek, Moises Solanának, illetve 1976-ban a Brit Nagydíjon egy női versenyzőnek, Divina Galicának köszönhetően. Egyikőjüket sem érte baleset, de szerencsésnek sem mondhatták magukat.

Solana egy BRM-mel a mezőny végén ért célba, nem kevesebb, mint nyolc kör hátrányban a győztes Jim Clarkkal szemben. (A mexikói pilóta ezen kívül még hét alkalommal rajthoz állt a világbajnokságban, de már nem 13-as rajtszámmal)

Egy Lanciával induló Von Strachwitz, illetve a Surtees Ford Cosworth-ban próbálkozó Galica pedig még kvalifikálni sem tudta magát a futamra, így tulajdonképpen Solana az egyetlen versenyző a Formula-1 történelmében, aki valóban részt vett 13-as rajtszámmal egy F1-es futamon.

A történethez hozzátartozik, hogy Moises Solana 1969-ben egy hegyi versenyen életét vesztette (nem 13-as rajtszámmal), amikor elvesztette uralmát McLarenje felett, és egy hídnak ütközött. Autója kigyulladt, a benne ülő pilótát nem tudták kimenteni.

0ms.jpeg

Az FIA 1976-ban döntött úgy, hogy többet nem adja ki a 13-as rajtszámot. 

A 13-as számot (persze ha célirányosan éppen ennek kapcsán keressük), még számtalan versenyző tragédiájában bele lehet fonni. Csak néhány példa:

- Alberto Ascari 13 futamgyőzelmet tudhatott maga mögött a Formula-1-ben, mielőtt azon a végzetes monzai teszten egy Ferrari 750-es volánja mögött életét vesztette.

Ascari - több társához hasonlóan - egyébként rendkívül babonás volt, és csakis saját sisakjában volt hajlandó versenyautóba ülni. Ezen a napon azonban barátja sisakját kérte kölcsön…

- Két ferraris versenyző, Gilles Villeneuve és Didier Pironi pályafutása ugyanabban az évben, 1982-ben ért véget. Villeneuve a Belga Nagydíj időmérőjén halálos balesetet szenvedett, míg csapattársa később, a Német Nagydíj versenyhétvégéjén törte össze magát, és többé már nem ülhetett versenyautóba. Mindkét pilóta mindaddig 13 alkalommal állt a dobogó valamely fokán a királykategóriában.

- Ugyanez a helyzet a Formula-1 egyetlen posztumusz bajnoka, Jochen Rindt, illetve Francois Cevert esetében is. Az 1970-es Olasz Nagydíj kvalifikációján bekövetkezett végzetes balesetig Rindt a szériában összesen tizenháromszor végzett az első háromban, hasonlóan Ceverthez, aki az 1973-as Amerikai Nagydíj időmérőjén szenvedett halálos balesetet.

És végül egy meghökkentő történet a sors (néha nagyon morbid) furcsaságairól: 

A Formula-1 történetének legnagyobb balesete éppen 13 néző halálát okozta  1961-ben Monzában, amikor Wolfgang von Trips Ferrariját a Lotus-ban ülő Jim Clark hátulról meglökte. A Ferrari palánknak csapódott, Von Trips pedig kirepült, és a helyszínen meghalt. Autója a nézők közé vágódott, és a szerencsétlen baleset 13 néző életét követelte. A sors furcsa fintora, hogy ha a baleset nem történik meg, akkor Von Trips minden bizonnyal felszáll arra  a Chicagóba tartó repülőjáratra, amire jegyet váltott, és amely Írország felett lezuhant.

0bal.jpeg

0wvt.jpeg

 

 

 

FormaNet, Varga Viktória