Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rejtő Jenő

2013.06.29

Munkaszolgálatos társai szerint hátizsákjában őrizte készülő regényének kéziratát. Mások szerint csak beszélt róla, valójában még nem írt le egyetlen sort sem. Az ukrajnai Jedkovóban mínusz 40 fokot mértek éjszakánként, amikor fejezeteket adott elő belőle a bajtársainak.

Még megírta saját groteszk sírversét „Sír (a) felirat” címmel:

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt 36 évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hantjaira!
Ámen.

Később, amikor a tífusztól lázálmai voltak, már csak összefüggéstelenül beszélt. Az utolsó napokban, 1942. karácsonya után Rajna János artistának beszélt a regényről: "Rajna, Ez egy nagy mű lesz, meglátod... mindent megírok... a legnagyobb regény lesz, a legcsodálatosabb... meglátod."

Szilveszterkor már csak ritkán tért magához. „Rajna, ...te fogsz kivinni? - Én. - Nehéz leszek. - Nem baj." Órák múlva szólalt meg újra. "Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted. Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába." Ezek az utolsó szavai, többet nem tért magához. Újév hajnalán már halott volt. A fagyott holttestet tömegsírba dobták, a hátizsákot ott hagyták a hóban. Nem tudjuk, volt-e benne bármi is a készülő regényből.

Távirat Reich Lipótné részére:

„A M. Kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943. sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt. A parancsnok megbízásából: Szőts szds. Ker. hg. Tiszt. 1943. január.”